Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete


1071 Budapest, Damjanich u. 41-43.

 

 
 
 


GYÁSZHÍR

 

A nyári forróságban jeges zuhanyként ért a váratlan gyászhír

dr. PATAKI LÁSZLÓ

kollégánk, tanártársunk váratlan távozásáról.

 

Tevékenységének sokszínűsége, rendíthetetlen szakmaszerete és vállalkozókedve, a beszédfogyatékosság elméleti és gyakorlati kérdéseit érintő nyitottsága a gyógypedagógiai tanári diploma megszerzését követő orvosi tanulmányokon, a fül-orr-gégészet művelésén átívelve a foniátriai-logopédiai szakterületre vezették. Mert orvosként – folytatva a családi tradíciót – megmaradt gyógypedagógusnak, a „gyógyító pedagógia” aktív képviselőjének.

Hallgató korától meglévő szakmai érdeklődésétől vezérelve, a későbbiekben már az orvostudományok kandidátusaként kutatta a beszédfogyatékosság sokszínű jelenségét, s eközben gyógyított és tanított. A pályára készülő logopédusoknak 15 éven át oktatta a „Bárczin” a beszédhibák kórtanát, vezetett nagy számban szakdolgozatokat, tanórái, konferenciákon elhangzó előadásai maradandó élményt jelentettek hallgatóinak.

Mint a Magyar Fonetikai Foniátriai és Logopédiai Társaság vezetőségének aktív tagja lelkesen pártolta a szakmák közötti együttműködést, különös tekintettel a medicina és a neveléstudomány párbeszédére. A Társaság főtitkári posztját betöltve, kezdeményezésére jött létre a a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületével kialakított szoros szakmai együttműködés, amely a kétévenkénti közös konferenciákban, szakmai ügyek közös képviseletében öltött testet.

Nem lehet említés nélkül hagyni azt a szakmaszervező tevékenységet, amelynek nyomán létrejött az ország első hazai foniátriai osztálya, valamint az ismeretátadás színterekén, a logopédus képzést segítve, a „Bárczin” a korábbi Kórtani Tanszék Foniátriai Csoportja, majd Gyermekfoniátriai Tanszéke. S ha az életút kanyarjaiban a sok jó törekvés megvalósítását módosította is az idő, s az újabb kihívások, mindezeket fel kell idéznünk a gyász szomorú óráiban. Mint ahogy e sorok írójának is felidéződik a múlt: az újpesti „rendelőben” beszédhibás gyerekeket tanító pályakezdő Pataki Laci, aki szívesen megosztotta frissen szerzett tapasztalatait a tanulmányai kezdetén álló jövendő pályatársával  akkor és aztán sok-sok éven át másokkal! Az „újpesti rendelő”, ami megalapozta Pataki tanár úr pályáját, majd az Őt ott követő logopédus utódokét, ma már a múlté. Az épületet lebontották, csak a helye maradt fenn, no meg az emlékek.

 

Kedves Laci! Kedves Tanár Úr!

Szeretettel emlékezünk Rád! Nyugodj békében!

 

Gereben Ferencné