Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete


1071 Budapest, Damjanich u. 41-43.

 

 
 
 

Tavaszi Konferencia előadások - 2014.
 
 
 
ÖSSZEFOGLALÓK
 
 
 
A DISZLEXIA KOGNITÍV DINAMIKÁJA
SZAKMAI KIHÍVÁSOK A KUTATÁSBAN ÉS AZ ELLÁTÁSBAN*
 
CSÉPE VALÉRIA
AGYI KÉPALKOTÓ KÖZPONT, MTA TTK
 
 
A fejlődési diszlexia komplex természetének feltárására irányuló kutatások legutóbbi két évtizede számos új összefüggést tárt fel. Napjainkban számos kísérleti adat bizonyítja, hogy az olvasástanulás és az értő olvasás biológiai és kulturális hatások együttesének eredménye.  A megismerő funkciók feltárásával foglalkozó pszichológia, a tanulási zavarokat feltáró, leíró pedagógiai területek - közöttük meghatározóan a gyógypedagógia - és az idegtudományok találkozási területei - kognitív, pedagógiai és fejlődés-idegtudomány – mind közelebb visznek a fejlődési diszlexia dinamikájának megértéséhez. A kognitív dinamika feltárása természeténél fogva egyszerre igényli a kognitív architektúra fejlődési változásainak, a genetikai program környezetelváró mechanizmusainak, az olvasást kiszolgáló agyi hálózatok terület-specifikus és terület-általános folyamatainak (terület a Fodor-féle ’domain’ fogalmának értelmében) ismeretét, továbbá az életkor és a változó kompenzációs mechanizmusok hatásának figyelembe vételét.
Az előadásban bemutatandó komplex diszlexia-modell semmiképpen sem öncélú elmélet, már csak azért sem, mert két évtized empirikus kutatásainak esszenciájából táplálkozik. A bemutatandó modell egy olyan korszerű irány számára alapoz, amelyet előbb-utóbb az ellátásban (diagnosztika és az erre épülő fejlesztés és terápia) sem lehet megkerülni, figyelmen kívül hagyni. A kutatási adatok és a mindennapi gyakorlatban megjelenő felfogásbeli ütközések két területe külön hangsúlyt is kap az előadásban. Az egyik ilyen ütközőzóna az intelligencia és az olvasás összefüggésének nem ritkán zavaros felfogása, s az ebből eredeztetett diagnosztikai gyakorlat, különös tekintettel a diszlexia és a különböző súlyosságú értelmi fogyatékosságra. Hasonlóan fontos kérdést vet fel az emlékezeti rendszer fejlődési anomáliáinak, valamint a végrehajtó funkciók és az olvasás fejlődésének egymásra hatása. Végül, de nem utolsó sorban, empirikus adatok sorával támasztjuk alá, hogy téves gyakorlat a szövegértés problémáit összemosni a genuin diszlexiával.
 
*  Az OTKA NK 101087 kutatási pályázat támogatásával végzett kutatások eredményei, s modelljei.
 
 
 
 
A FEJLŐDÉSI DISZLEXIA HÁTTERE A MODERN KOGNITÍV PSZICHOLÓGIAI ÉS
IDEGTUDOMÁNYI KUTATÁSOK TÜKRÉBEN
 
TÓTH DÉNES
AGYI KÉPALKOTÓ KÖZPONT, MTA TTK
 
 
A fejlődési diszlexia az egyik leggyakrabban előforduló kognitív fejlődési zavar, amely oktatási jelentősége miatt mindig is kiemelt figyelmet kapott a gyógypedagógia részéről. Számos, tudományos szempontból izgalmas jellegzetessége miatt a diszlexia egyúttal az alap- és alkalmazott kutatás számára is rendkívül vonzó terület. A kognitív pszichológiai vizsgálatok egyértelműen kimutatták például a fonológiai rendszer érintettségét, amely kutatási eredmények elősegítették az olvasástanítási és intervenciós módszerek fejlődését. A kognitív idegtudományi vizsgálatok szintén nemcsak ahhoz járulnak hozzá, hogy a kognitív zavarok idegrendszeri hátterét megismerjük, hanem a legújabb eredmények alapján magukban hordozzák a fejlesztés hatékonyabbá tételének lehetőségét is. Az előadásban tehát szó lesz a diszlexiában érintett kognitív bázisképességek mellett az ezeket kiszolgáló agyi hálózatról és annak működéséről is, lehetőség szerint a kutatási eredmények gyakorlati relevanciáját is értékelve.
 
 
 
 
A DISZLEXIA BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ DIAGNOSZTIKUS MODELLJE
 
MOHAI KATALIN
ELTE BÁRCZI GUSZTÁV GYÓGYPEDAGÓGIAI KAR GYÓGYPEDAGÓGIAI PSZICHOLÓGIAI INTÉZET
 
 
Az olvasási zavarok kutatásának napjainkra felhalmozódó ismeretrendszer ellenére továbbra is igen nehéz hazánkban a specifikus tanulási zavart mutató gyermekek megbízható azonosítása és megfelelő ellátása. A nehézség elsősorban abból adódhat, hogy a komplex viselkedéses zavarok kialakulásának teljes megértése nagyon összetett, mivel az többszörös fejlődési útvonalakat foglal magában. Az érvényes és megbízható diagnózis szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy milyen munkahipotézist állítunk fel, hiszen a diagnosztizálás - kutatási analógiával élve - hipotézistesztelést (is) jelent. Az olvasás, írászavarok feltárásában olyan munkadefinícióból érdemes kiindulnunk, mely jelenség szinten a pontos és fluens szófelismerés zavarára fókuszál, inklúziós kritériumként a genetikai, agyi, és viselkedéses szinteket egyaránt figyelembe veszi, s az intraindividuális teljesítménymintázatok összehasonlítását, a teljesítmény-együttjárások értelmezését implikálja.
Előadásomban az olvasási zavarok azonosításának egy új modelljére teszek javaslatot, melynek szemlélete korszerű, illeszkedik a nemzetközi trendekhez, s a legújabb tudományos eredményeket is integrálja. A modell bizonyítékon alapuló (evidence-based), rendszerszemléletű folyamatmodell. A kutatás és a gyakorlat integrációjának igénye hívta életre a bizonyítékon alapuló gyakorlat létjogosultságát az olvasási zavarok diagnosztikájában és terápiájában egyaránt, melyre igen szép példa az ún. RtI-koncepció (Response to Intervention) megszületése, s a jelenbe is átívelő továbbfejlesztése, hangsúlyozva a neuropszichológia szerepét az identifikációban és az intervencióban egyaránt. A bemutatásra kerülő diagnosztikus modell az ún. RTI megközelítés és a hazai gyakorlat lehetőségeinek konszenzusában született. 
A modellben a diagnosztikus-értékelő folyamat lépcsőzetes felépítésű, egyfajta „tölcsér-elvet”  követ. A relatíve nagyszámú, ún. rizikófaktort hordozó személyek széles spektrumú adatgyűjtésétől halad egyre célirányosabban a részletes, specifikált, s rendkívül finom pszichológiai, kognitív-fejlődéspszichológiai vizsgálatok felé. Fontos szem előtt tartanunk, hogy a fejlődési diszlexia diagnózisát egyfelől kizárási alapon, másfelől meghatározott kritériumok megléte alapján állítjuk fel. A kizárási és diagnosztikus kritériumok mérlegelése a modell minden szintjén döntő fontosságú.
A modell szemlélete különösen épít a diagnosztikus folyamatban közreműködők szakmai tudásának aktualizálására, megújítására, a multidiszciplináris team-munkára, melynek a szakembereken túl egyenrangú tagja a szülő és maga a vizsgált személy is.
 
 
 
 
SPECIFIKUS TANULÁSI ZAVAROK ÉS DISZLEXIA
OSZTÁLYOZÁS, MEGHATÁROZÁS ÉS FELISMERÉS NEUROPSZICHOLÓGIAI
MEGKÖZELÍTÉSBEN
 
MÉSZÁROS ANDREA
ELTE BÁRCZI GUSZTÁV GYOGYPEDAGÓGIAI KAR GYÓGYPEDAGÓGIAI PSZICHOLÓGIAI INTÉZET
 
 
A speciális tanulási zavar ernyőfogalom, amely igen heterogén összetételű gyermekcsoportot takar. Kurrens meghatározása szerint hátterében idegrendszeri működészavar áll, amely következtében átlagos vagy annál magasabb értelmi képességek, normál érzékszervi, emocionális és környezeti, oktatási feltételek mellett az érintetteknél egy vagy több akadémikus területen (pl. írott nyelvi kifejezés, matematikai műveltvégzés) légyeges, nem várt alulteljesítés tapasztalható. A sajátos nevelési igényű tanulók legnépesebb és legintenzívebben növekvő alkategóriáját jelenti, így a speciális tanulási zavar megállapításának és ellátásának mikéntje tudományos, szakmai szempontok mellett egyben fontos oktatáspolitikai kérdésnek is számít. Az érintett tanulók diagnosztizálásának módszertanát ma számos vita övezi. A sokáig általános érvényűnek tekintett „adottság-teljesítmény diszkrepancia” modellt az utóbbi évtizedekben egyre több kritika érte, mivel úgy tűnik nem képes a zavar „speciális”, megkülönböztető jellegének érvényes és megbízható megragadására. Ma még nem született konszenzus a tanulási zavarok diagnosztikus modelljéről, ugyanakkor egyértelműen érzékelhető, hogy az IQ-tesztek központi szerepéről a hangsúly mind inkább a neuropszichológiai profilanalízis és hipotézistesztelés, illetve a specifikus kognitív markerek vizsgálatára helyeződik át. Előadásunkban röviden áttekintjük a tanulási zavarok újabb, alternatív klasszifikációs megközelítéseit, majd bemutatjuk az olvasási zavarok neuropszichológiai megközelítésen nyugvó értelmezését és felismerését.
 
 
 
 
KISISKOLÁSOK OLVASÁSÁNAK ÉS HELYESÍRÁSÁNAK MEGISMERÉSÉRŐL
(NÉHÁNY MÓDSZER BEMUTATÁSA)
 
LŐRIK  JÓZSEF
ELTE BÁRCZI GUSZTÁV GYÓGYPEDAGÓGIAI KAR FONETIKAI ÉS LOGOPÉDIA TANSZÉK
 
 
Az előadás olyan, a közeljövőben (várhatóan 2015-ben) hozzáférhető logopédiai diagnosztikai módszereket mutat be, amelyek az olvasás, a helyesírás és az ezekhez szükséges alapkészségek, valamint az aktív szókincs területére vonatkoznak.
Részletesen elemzi az egyes eljárásokat, miközben kiemeli a fejlődési, más szóval folyamatdiagnózis fontosságát (példaként a helyesírásra összpontosítva). Kitér arra is, hogy a diszlexia és diszgráfia (dizortográfia) felismerésében melyek a legfontosabb szempontok, prediktív tényezők, és a rendelkezésre álló módszerekkel hogyan lehet minden valószínűség szerint helyes eredményekre jutni, miközben kiemelkedő elődeink (Meixner Ildikó és a kevésbé ismert Méhes József) munkáságára is felhívja a figyelmet.
 
 
 
 
A FONOLÓGIAI TUDATOSSÁG SZEREPE AZ ÍROTT NYELVI ZAVAR SZŰRÉSÉBEN,
PREVENCIÓJÁBAN ÉS KEZELÉSÉBEN
 
JORDANIDISZ ÁGNES
NILD KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAI RÉGIÓ KÉPVISELŐJE, NILD HUNGARY EGYESÜLET ELNÖKE,
AZ ELTE GYERMEKNYELVI KUTATÓCSOPORT TAGJA
 
 
A sikeres olvasástanulás egyik legfontosabb tényezője a fonológiai tudatosság. A fonológiai tudatosság a különböző nyelvek esetében eltérő módon fejlődik, és az írott nyelv elsajátításában is eltérő mértékben vesz részt. Ez a különbözőség a nyelvek eltérő szerkezetének és ortográfiai következetességének tulajdonítható. A fonématudatosság az olvasás-írás során érik be teljesen. Több európai nyelvet érintő kutatás eredménye szerint a fonématudatosság az olvasástanulás második évében plafonhatást mutat a következetes ortográfiájú nyelvek esetében. Az előadás során szó lesz a fonológiai tudatosság fejlődéséről magyar anyanyelvű gyermekek esetében és a magyar nyelvű olvasás-írástanulásban betöltött szerepéről, valamint arról, hogy a fonológiai tudatosság mely területei mutatnak indikátorhatást a betű-hang megfeleltetés elsajátítása után is. Továbbá, elhangzanak javaslatok arra nézve, hogy miként lehet a fonológiai tudatosság fejlesztését bevonni az írott nyelvi zavarok prevenciójába és kezelésébe.
 
 
 
 
BRAILLE+OLVASÁSZAVAR=BRAILLE OLVASÁS-ZAVAR?
 
PAJOR EMESE
ELTE BÁRCZI GUSZTÁV GYÓGYPEDAGÓGIAI KAR LÁTÁSSÉRÜLTEK PEDAGÓGIÁJA TANSZÉK
 
 
A bemutatásra kerülő vizsgálat a felszínen megjelenő Braille betűtévesztés és olvasási zavar kognitív hátterének feltárását mutatja be 7-15 éves korú vak tanulóknál az emlékezet, tanulás, a figyelem, a téri feldolgozás és a nyelvi funkciók területein, melyeket a súlyos fokú látássérült tanulók számára is alkalmas eszközökkel mértünk. 
A vizsgálati eszközök a kognitív neuropszichológiában használatos, illetve újonnan kialakított feladatok. Az adott életkorú (VQ>85) teljes vak populáció életkor, VQ, gesztációs idő, és nem alapján illesztett, így négy csoport került kialakításra: 1) vak-koraszülött, 2) vak-időre született, 3) látó-koraszülött, és 4) látó-időre született gyermekek csoportja. A vak és a látó minta, a kognitív funkciók közül a verbális munkamemória és verbális fonéma fluencia mutatókban tért el. A vizsgálat további részében a gyengén olvasó vak gyermekek kerültek összehasonlításra vak jól olvasó, látó gyengén olvasó és látó jól olvasó illesztett csoportokkal. Eredményünk szerint a vak gyermekekre jellemző és az olvasás modalitásától függetlenül a gyengén olvasó gyermekekre jellemző mutatók sikeresen elkülöníthetőek.