A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete búcsúzik Vásárhelyi Gyöngyikétől, Bárczi emlékérmes gyógypedagógustól, a MAGYE tagjától. A következőkben Nádas Pál Igazgató Úr búcsúztatóját olvashatják.
„Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.”
(Fekete István)
Egy gyógypedagógusi életpálya, a mozgáskorlátozott gyermekek szolgálatában
Vásárhelyi Gyöngyike (Marosvásárhely, 1946. augusztus 28. – Budapest, 2023. március 9.) gyógypedagógus, történelem szakos tanár volt a Mozgásjavító iskolában, aki ötvenhárom éven keresztül a mozgáskorlátozott gyermekek és fiatalokat szolgálta.
Huszonnégy éves korában, az iskola akkori igazgatója, Zsótér Pál alkalmazta a kitüntetéses minősítésű gyógypedagógiai tanári oklevéllel rendelkező kezdő gyógypedagógust. Ettől kezdve aktív élete végéig, mindig hű maradt a Mozgásjavítós tanítványaihoz és az iskolához. Szakmailag olyan komplex és egyben szerteágazó volt Vásárhelyi tanárnő iskolán belüli és azon kívüli tevékenysége, hogy azt egy ilyen, a váratlan halálát követő nekrológban felsorolni sem lehet.
Életfelfogását az erdélyi gyökerek határozták meg, ragaszkodását a magyar hagyományokhoz otthonról hozta. Gyermekek iránti szeretetét és elkötelezettségét is a családjában szívta magába: anyai nagyapja és édesapja is tanítóként szolgált. Két idősebb testvére, unokaöccse, unokahúga szintén a tanári hivatást választotta. Gyógypedagógusként – legnagyobb tudatossággal – már pályája elejétől részt vett a Mozgásjavító különböző szervezeti-szerkezeti megújításában. Kutatta a minél hatékonyabb oktatási módszereket, kereste a megoldásokat az újabb és újabb akadályok elhárítására. Pályafutása alatt tíz végzett ballagó osztálynak volt az osztályfőnöke (1).
Az 1970/1971. tanévben az enyhén értelmi fogyatékos mozgáskorlátozott gyermekek számára a Mozgásjavítóban is nyitottak két kisegítő iskolai osztályt. A kisegítő iskolai tanrend szerint működő elsős és másodikos összevont osztályt Vásárhelyi Gyöngyire bízták, aki tíz éven keresztül foglalkozott a kisegítő tagozatra járó osztályok tanulóival. A második összevont csoport indítását az 1972/1973. tanévre még Zsótér Pál igazgató készítette elő. A következő tanévtől már nem indult újabb csoport a kisegítő tagozaton, csak a felmenő osztályokba érkezhettek új diákok. Ezekben az osztályokban kettes vagy hármas összevonásban folyt az osztálytanítói munka, amely komoly plusz felkészülést igényelt az ott tanítóktól. Gyöngyi az önálló órák hatékonyabbá és érdekesebbé tételével is külön foglalkozott. Eszközöket készített, amelyekkel megalapozta a matematikatanulást, rendszerező táblákat, auditív összefoglalókat állított össze a történelem tanításához (2).
Hivatalosan nem működött ekkor még óvoda a Mozgásjavítóban, pedig rendszeresen vettek fel óvodáskorú gyermekeket. Az 1977/1978. tanévben Vásárhelyi Gyöngyikét több kollégájával együtt kérték fel, hogy dolgozzák ki az előkészítő osztály programját. Az új iskolai program készítésében Ő írta az anyanyelv és környezetismeret tantervet az ép értelmű mozgáskorlátozott gyerekeknek induló előkészítő osztály számára (3). A Mozgásjavító Általános Iskola Nevelési és Oktatási Tervében (1979) a gépírás, a korrekció és a mozgásnevelés mellett már megjelent az előkészítő csoport tanterve is (4).
Az intézmény munkatársai és vezetői folyamatosan keresték azokat az új eszközöket, amelyek a mozgáskorlátozott gyermekek és fiatalok kiszolgáltatottságát csökkenthetik, ugyanakkor az önállóságukat növelhetik. Az 1970-es évek elején igyekeztek olyan házon belüli megoldásokat alkalmazni – ekkor még nem juthattak hozzá nyugateurópai eszközökhöz -, amelyek az egyedi speciális eszközök széleskörű használatának későbbi alapjait jelentették. Ennek a speciális munkának volt Vásárhelyi tanárnő a szakmai vezetője, és számtalan eszköz ötletgazdája. Az Ő javaslatára, az 1980-as évek végétől alkalmazott az iskola előszőr e célból fél-, majd később főállású ügyintézőt. 1975-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem szakon középiskolai tanári diplomát szerzett. A történelem és állampolgári ismeretek oktatását 1975-től kezdte tanítani, és a 2010-ben, a Mozgásjavítóban megnyíló szakközépiskolában még két évet tanított. A gyermekek figyelmét, érdeklődését gyakori dramatizálással igyekezett felkelteni. Diafilmek, videórészletek bemutatásával segítette a különböző korok megismerését. A történelmi személyek, események, divatok, művészetek megismertetését, a történelmi ismeretek rögzítését szolgálta a szemléltetési módszere. A nehezen olvasó tanítványok jobb szövegértése érdekében létrehozta az iskola hangoskönyvtárát (5).
A politikai és gazdasági rendszerváltást megelőzően majd azt követően bekövetkezett jelentős változtatásoknak egyik iskolán belüli szakmai motorja és aktív szervezője volt. Részese volt a Mozgásjavító igazgatói állás személyi változtatásában, ami akkor még forradalminak, és a pártállammal szembeni kiállásnak számító cselekedet volt.
Aktív szerepet vállalt a Mozgásjavító történeti múltjának kutatásában, hiszen ekkor már Ő volt az iskolai archívum őrzője. A „Kilenc évtized a mozgáskorlátozott gyermekek szolgálatában” rendezvénysorozat egyik rendezője volt, amelyet az iskola alapításának 90. évfordulója tiszteletére szerveztek. Az ötletgazdája és megvalósítója volt a budai várban, a Legújabb-kori Történeti Múzeumban „Fény vagy te is” címmel megrendezett iskolatörténeti kiállításnak (6). A Kongresszusi Központban megrendezett konferencián, hazai és nemzetközi előadók sorában tartott előadást a tanárnő, a „Korrekciós nevelés, sérülésspecifikus korrekció” címmel. Az előadásában úgy fogalmazott, hogy minden gyermek, így a mozgáskorlátozott gyermek esetében is, cél az adottságaihoz és képességeihez mért maximum elérése. A mozgáskorlátozott gyermekek esetében „…a célhoz vezető út rögösebb, s az út megtételéhez szükséges eszközök mások. A korrekció, mint cél, a pedagógiai munkában egyrészt a nevelés és oktatás általános hatása révén valósul meg, másrészt a közvetlen korrekciós célú foglalkozásokon. …a korrekció nem egy tantárgy, nem egyfajta óra, s még csak nem is egy speciális módszer, hanem cél, amelyet a mozgáskorlátozott gyermek életének, tevékenységének minden pillanatában figyelembe kell venni, e célnak kell mindig alárendelni, de úgy, hogy minél kevésbé térjen el az épmozgású társaiétól,…ez az egész életre kiterjedő hatásrendszer megszervezését jelenti (7).”
Kutatója és szerzője volta az iskola alapításának 90., 95. és 100. évfordulója, centenáriuma alkalmából megjelent iskolatörténeti könyveknek (8). Amikor 1994. április 11.-én az intézménybe látogatott dr. Mádl Ferenc, akkori Művelődési és Közoktatási miniszter, később (2000-2005) a Magyar Köztársaság elnöke, akkor a gyerekekkel közösen megrendezett találkozón Vásárhelyi Gyöngyike is kormánykitüntetést vehetett át (9), a gyermekek ovációja közepette.
Érdemes még beszámolni arról is, hogy Vásárhelyi tanárnőnek milyen fontos volt tanulóival megismertetni a történelmi kultúra értékeit. A tanárnő szervezésében, elsősorban a tananyaghoz kötött történelmi ismeretek gyarapítása és elmélyítése volt a cél. Tanulóival rendszeresen látogatta a törvényhozás házát, gondja volt rá, hogy valamennyi hetedikes és nyolcadikos gyerek megnézhesse a Parlamentet. Az Aquincumi múzeum, a Hadtörténeti Múzeum kiállításainak is rendszeres látogatói voltak a Mozgásjavító diákjai. A Hadtörténeti Múzeum és a Mozgásjavító közösen szervezte a „Múzeum házhoz jön” programot. A Magyar Nemzeti Múzeummal és a Budapesti Történeti Múzeummal több mint három évtizedes közösen végzett munka koordinálója is volt. Lelkes és szakmailag felkészült tevékenységét a Múzeumbarát Pedagógus és Múzeumbarát Iskola Díjjal honorálták (10).
1979 és 1992 között közönségszervezője is volt az iskolának. Ez nemcsak szervezői munkát, hanem kísérő tanári feladatot is jelentett. Éveken át, szinte hetente vitt kisebb-nagyobb kerekesszékes csoportokat kulturális eseményekre, kollégáival. A programok lebonyolításához, bizony még a fizikai erejére is szükség volt. A színház, az opera és a múzeumlátogatások, valamint a helytörténeti kirándulások a kulturális integráció előkészítését szolgálták.
Az iskola pályaválasztási felelőseként 1986-tól 1996-ig szerzett tapasztalatok alapján tett javaslatot egy alternatív szakképző középiskola létesítésére, ami a ma működő Mozgásjavító középiskola megvalósulásának egyik alapozó szakmai dokumentuma volt. Hosszú évekig, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége (MEOSZ) Hegedűs István Alapítvány kurátoraként azért dolgozott, hogy a tehetséges mozgáskorlátozott fiatalok továbbtanulását az alapítvány ösztöndíjával segíthesse.
Fontosnak tartotta a sportot, így az iskolai sportélet mindenkori támogatója volt. Aktív programszervezője lett a „Játék Határok Nélkül” sportos vetélkedő első hazai (1995) programjának. A Hadtörténeti Múzeummal és annak munkatársaival együttműködve, a múzeum épületének termeiben, folyosóin és az udvarán hat ország részvételével rendezett nemzetközi vetélkedő programjának szervezője volt. Az iskola alapítványának névadója, Zsótér Pál igazgató lett. A névadás ötlete is Vásárhelyi tanárnőtöl származott. Öt éven keresztül Ő készítette az iskolai órarendet úgy, hogy a szakmai szempontok és elvárások mellett, a kollégái egyéni kérését is figyelembe vette, pedig akkor még nem állt rendelkezésére számítógép, így mindent manuálisan, saját kifinomult technológiájával készített. Számtalan fiatal, vagy az iskolában kezdőnek számító kolléga szakmai előmenetelét, mint önkéntes mentor segítette. Számtalan esetben az Ő fogalmazásában kerültek előterjesztésre azok a pedagógiai életút méltatások, melyek az iskola legkiválóbb munkatársainak elismertetéséhez vezettek (11).
Munkaközösség-vezetőként irányította az iskolareform kidolgozását (1990), amelyben pedagógiai és oktatásszervezési új elemként valósult meg a nyújtott (5 éves) felső tagozat. Munkássága eredményeképpen került bevezetésre a számítástechnika, a diagnózis szerinti „gépi írás”, az egyéni párhuzamos fejlesztés és a fejlesztő év. A Nemzeti Alaptanterv (NAT) bevezetését követően folyamatosan részt vett a készülő és módosított kerettantervi (történelem, etika, osztályfőnöki) dokumentumok kidolgozásában. Munkásságának negyvenkét éve alatt nem volt olyan tantervi változtatás, amelyben nem vett volna részt. A pedagógiai programtervek részletes kidolgozásában közel húsz éven keresztül (1991-2010) munkálkodott. A „Tanári Álmok”-program keretében, sok buktatót és átdolgozást követően, 2010-ben az Ő közreműködésével nyílt meg a Mozgásjavító Szakközépiskola (12). Több alkalommal volt az iskolai ünnepélyek szervezője, de dokumentumjátékot is írt, a „Diákotthonunk 56 viharában” címmel, melyet a forradalom 50. és 60. évfordulóján, diákok és tanárok szereplésével mutattak be.
Nyugdíjba vonulását követően az iskolatörténeti gyűjtemény megőrzéséért, az Iskolatörténeti Múzeum létrehozásáért dolgozott. Kiállításokat, iskolatörténeti vetélkedőket rendezett munkatársai segítségével. Régi tanítványai, az életének utolsó pillanatáig számíthattak Gyöngyi néni segítségére.
Az élet kihívásának fogadta el mindazt, amit feladatul rótt rá… Gondoskodva nyújtott szeretetet!
A mozgáskorlátozott gyermekekért és fiatalokért végzett munkájának elismerései:
- Kiváló Munkáét (1981),
- Budapesti Történeti Múzeum Dicsérő oklevele (1987),
- Kiváló Pedagógus (1988),
- Főváros Oktatásáért (1993),
- Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt (1994),
- Zsótér Pál-emlékérem (1996),
- Múzeumbarát Pedagógus Díj (2011),
- MAGYE Bárczi Gusztáv-emlékérem (2012),
- Zsótér Pál-Életműdíj (2015)
Összeállította: Nádas Pál (Solymár, 2023. március 17.)
———————————————————————————–
Forrás:
A nekrológ szövegét a ”Wechselmann-ház élettörténete” munkacím alatt készülő tanulmánykötet kézirata alapján állítottam össze. A kézirat összeállításában sokat segített Vásárhelyi Gyöngyi tanárnő, mint a Mozgásjavító történeti archívumának gondozója, aki életrajzi írásával is hozzájárult a tanulmánykötet hitelességéhez.
1. Nádas Pál (kézirat 2023): Wechselmann-ház élettörténete. Budapest XIV., Mexikói út 60. (II.1.6.) 2. Vásárhelyi Gyöngyike (2020): A kisegítő tagozat története. Kézirat, amelyet a kutatómunka számára a rendelkezésemre bocsátott
3. Az előkészítő tanterv készítői: Bellán Erzsébet, Gyalai Gáspárné, Horváth Kamillóné, Kőpatakiné Mészáros Mária, és Balogh Ferencné
4. Művelődési Közlöny 1979. 13. sz. Az oktatási miniszter 114/1979. (M. K. 13.) OM sz. rendelete 478-479.p.
5. Nádas Pál (kézirat 2023): Wechselmann-ház élettörténete. Budapest XIV., Mexikói út 60. (II.1.6.)
6. Kilenc évtized a mozgáskorlátozott gyermekek szolgálatában 1993 DFC kiadó // Bálint (1993): Köztük élnek. Új Magyarország. 1993.09.08. 13. p. // N.H.E (1993): Jubilál a Mozgásjavító. Magyar Hírlap 1993. 09.15.-16 4. p.6. p. // B.T. (1993): A mozgáskorlátozott gyermekek szolgálatában. Magyar Nemzet 1993.09.16. 11. p. // Cs. Gy. (1993): Mint a delfinek. Kurir 1993.09.23. 16. p.// S.E (1993): Gyerekek-mozdulatok. Kilencvenéves a budapesti Mozgásjavító Iskola és Diákotthon. Népszabadság 1993.09.17. IV. p.// Losonczi (1993): Kisimítják a ráncokat. Vasárnapi Hírek 1993. 09.26. 4. p. // Zimányi Mária (1993): Úgy szeretnék élni, mint mások. Magyar Hírlap 1993. 09.28. IV. p. // Erdélyi (1993): Fényük a tárlóban. Vasárnapi Hírek 1993. 10.03. 3. p. // -ij-(1993): A mozgássérültek múltja jelene jövője. Új Magyarország 1993. 10. 05. 5. p. // B.P.A. (1993): Mozgáskorlátozottakkal foglalkozó szakmai konferencia. Új Magyarország 1993.11.12. 4. p.// B.I (1993): Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek…ÚjEmber.1993.12.26. 6. p.// Miksa Lajos (1994): Milyen jövő vár a mozgássérültek iskolájára. Köznevelés 18. sz. 1994.05.06. 12-13. p.
7. Gyógypedagógiai Szemle Különszám 1994 30-34. p.
8. Kilencvenöt év a mozgáskorlátozottak szolgálatában.1998. Bibliográfia 142-155. p. // Száz esztendő a mozgáskorlátozottak szolgálatában. Mozgásjavító kiadásában.
9. További kitüntetettek: Berki Erzsébet földrajz-rajzszakos tanár, Nádas Pál igazgató, Tóth József énektanár-karnagy, Csizmadia Istvánné, Oriskó Istvánné és Zsoldos János gyógypedagógus tanárok,
10. Szoleczky Emese (2014): Az akadálymentesítés helyzete a hazai kiállítási intézményekben. Múzeum Café 39. sz. 2014. 1.sz. 49-55. p. //Múzeumbarát Pedagógus és Múzeumbarát Iskola Díj- Magyar Nemzeti Múzeum (2011). Mozgásjavító történeti archívum. 11. Nádas Pál (kézirat 2023): Wechselmann-ház élettörténete. Budapest XIV., Mexikói út 60. (I.9.1, I.10.3, I.11.4, I.11.7, I.11.8, II.1.6.) 12. Nádas Pál (1014): KorKép. Tanulmány a Mozgásjavító rekonstrukciójának és fejlesztésének történetéről (1989-2012) 37-229. p.