MAGYE válasza az AJB felé a tankötelezettség kérdésében

Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete
1091. Damjanich u. 41.43
magye.1992.17@gmail.com

Alapvető Jogok Biztosa
dr Kozma Ákos elnök úr részére
1055. Budapest, Falk Miksa u. 9-11.
panasz@ajbh.hu

Tisztelt Elnök Úr!

Köszönettel vettük megkeresését a tankötelezettség kezdetének megállapítására vonatkozó eljárási jogszabályok megváltozása kapcsán beérkezett panaszbeadványokkal kapcsolatban. Levelének tartalma, a vázolt problémák ismeretében megerősítést nyert az az álláspontunk, hogy annak hatálybalépése számos problémát fog generálni mind az ellátórendszer, mind a szülők oldaláról.     

Mielőtt a feltett kérdésekkel kapcsolatban választ adnék, szeretném előre bocsátani, hogy Egyesületünk 12 szakosztálya népesség,- ill. tevékenységspecifikus jelleggel a  gyógypedagógiai nevelés és oktatás  valamennyi  szakterületét lefedi, átfogja a teljes életkor spektrumot a korai ellátástól a felnőttkori fogyatékosság problémájáig, integráltan közelítve a közoktatás és az egészségügyi és szociális ellátás területét és a hozzájuk rendelt intézményrendszer működését.  Egyesületünk – szakosztályain keresztül – közel 50 éve részese a hazai gyógypedagógiai ellátást érintő fejlesztési-fejlődési folyamatnak, a változások nyomonkövetésének, a hatékony működés segítésének. Válaszom elkészítését a Pedagógiai Szakszolgálati Szakosztályunkkal történő együttműködés segítette az intézményekkel való közvetlen munkakapcsolataik alapján. 

A 6 évesek iskolakezdésére vonatkozó jogszabályi előkészítés időszakában, szembesülve a tervezett változásokkal, megbeszélést kezdeményeztünk az EMMI Közoktatási Főosztályával. A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete az elmúlt években korrekt tárgyalópartnere volt az Emberi Erőforrások Minisztériumának a köznevelési rendszert érintő különböző kérdésekben, a tervezett változtatás ügyében ez megkerülhetetlen volt.  Erre 2019 november 26-án került sor dr Madarász Hedvig főosztályvezető asszony és dr Kiss László szakszolgálati és gyógypedagógiai referens részvételével.Elmondtuk, hogy már a parlamenti döntést megelőző időszakban is szembesülni kényszerültünk az iskolakezdés körül kialakult, szakemberek és szülők számára is nehezített helyzetekkel, amelyek a fejlődés egyenetlenségeivel szükségszerűen összefüggenek és egyre nagyobb gyakorisággal speciális problémakezelést igényelnek Éppen ezért különböző szakmai szerveződések véleményével egybehangzóan Egyesületünk úgy ítélte meg, hogy a jogszabály harmonizáció nem nélkülözheti a korosztály ellátására vonatkozó szakmai kérdések koncepciózus áttekintését. A hazai neveléstudomány, s ennek részeként a hazai gyógypedagógia ehhez jól hasznosítható tudományos és gyakorlati tapasztalattal rendelkezik a hetvenes (!) évek közepétől napjainkig húzódó folyamat részeként.   Hangsúlyoztuk, hogy a hazai diagnosztika, a fejlesztőmunka, a tanácsadás és a szülőkkel való együttműködés kérdései a mindennapok kiemelten fontos közoktatáspolitikai kérdései. A , differenciált beiskolázás kérdéskörét érintő  hazai tapasztalatok, kutatási eredmények – most nem részletezett – gyakorlati hasznosítása azonban komoly hiányosságokat mutat. Sajnálatos, hogy a döntéselőkészítést semmiféle hatástanulmány nem előzte meg.  Szóba került az is, hogy a szakértői bizottságoknál jelenleg alkalmazott protokolloktól eltekintve az iskolába lépésnek nincs egységes kritériumrendszere, vizsgálóeljárása. A hazai gyakorlatban ez utóbbival kapcsolatban a szakmai megítélés ellentmondásos, a korábbi években megkezdett diagnosztikai fejlesztések folyamata számunkra ismeretlen körülmények miatt megszakadt. A differenciált képességfejlesztés, a differenciáló pedagógia óvodai és iskolai gyakorlata nem vált sem a hazai közoktatás, sem a felsőoktatás részévé. Mindezek figyelembevételével – eltekintve  egyes szakmai részkérdések jelenlegi kifejtésétől –  javaslatként felvetettük a hatálybalépés késleltetését. Az így megnyert idő alkalmat adhatott volna a kérdések érdemi áttekintésére, a felkészülés megkezdésére.  Ehhez Egyesületünk, Pedagógiai Szakszolgálati Szakosztályunk közreműködésével aktív együttműködési segítséget ajánlott. A Parlament akkori ügyrendje és későbbiekben  a járványhelyzet nem tette lehetővé javaslataink érdemi megfontolását.

A kialakult helyzet jelentősen hozzájárult az Önnek küldött szülői panaszokban megfogalmazottakhoz. A napcsoport kihagyásával történő iskolakezdés egyértelműen hátrányt teremtő tényező, a logopédiai ellátás hiánya előrevetíti a tanulási nehézségek megjelenését és a hosszabb távú fennállás lehetőségét. (ad.1 kérdés)  A jelzett felvetések a nem megfelelően alkalmazott jogszabályi intézkedések következményei. Célszerű lett volna ugyanis a beavatkozást az iskolák és óvodák intenzív bevonásával, felkészítésével kezdeni, olyan pedagógiai módszerek mozgósításával, amelyek a szülőkben is bizalmat ébresztenek a tankötelezettség sikeres megkezdésének irányában. Az óvodában maradást erősítő szülői viselkedés hátterében a kudarckerülés ugyanis erős motivációt jelent. A korábbi évtizedek dr Nagy József féle ún. kompenzáló iskolaelőkészítési modellje mellett a gyógypedagógiában  gazdag klinikai tapasztalatok erősítik, hogy az 5-6 éves gyermekek között fennálló jelentős fejődési különbségek az intézkedések és az ellátórendszer differenciált szemléleten alapuló működését igényli. 

A szakszolgálatok az átmeneti, változóban levő jogszabályi helyzet alapján meg kívántak felelni a jogszerűségnek, de ezt nem értelmezték egységesen, a köztük levő kommunikáció, tapasztalatcsere sem volt megfelelő. Ennek a határidős feladatteljesítés sem kedvezett. Ez játszhatott közre az országosan eltérő gyakorlat kialakulásában, amelyet minden bizonnyal a helyi személyi feltételek megléte is befolyásolt.  Egyes bizottságokban a kollégák a vizsgálatokkal és a szakvélemények írásával leterhelten 12-14 órákat is dolgoztak a rájuk zúduló gyermektömeg és szülői elvárások miatt, mások a szülői kérést elutasítva nem vállalták fel ezt a tehertételt. A bizottságok közötti kommunikációs felületek bővítése bizonyára segítené az eljárásrend egységesebb alkalmazását. (ad2. kérdés)

A szakértői bizottságok személyi feltételeinek hiányossága és gyengesége nem kizárólag a törvénymódosítással összefüggő probléma. Ismereteink szerint ugyanakkor humán erőforrás átcsoportosítással helyileg igyekeztek enyhíteni a helyzetet. Egyesületünknek nincs pontos rátekintése azonban arra, hogy ez milyen mértékben akadályozta a tevékenységüket, ez csak felmérések adatain keresztül állapítható meg, mely nem tartozik feladataink közé.  Álláspontunk szerint a pedagógiai szakszolgálatok, ezen belül is a szakértői bizottságok személyi feltételeinek javítása (létszámok, szakképzettség feltételeinek meghatározása és javítása, diagnosztikus és fejlesztési/terápiás tapasztalatok, korszerű, objektív megítélést lehetővé tevő diagnosztikus eszközök alkalmazásának bevonása) a továbbiakban elengedhetetlen feltétele a korszerű, mind kevesebb panaszt generáló működésnek. (ad3. kérdés)

Nincs országos rátekintésünk a megadott fenntartói segítségnyújtásra, ez minden bizonnyal a helyi lehetőségek függvényében valósult. meg. (ad4. kérdés).

Az Oktatási Hivatal honlapján a szülők tájékozódni tudtak, milyen iratokkal kell és lehet  alátámasztani a halasztási kérelmet. Az azonban kérdéses, hogy mindezek kezelése a hátrányos helyzetű családok esetében – akár a hátrányos helyzetű térségek lakóinál, vagy térségtől függetlenül) hogyan valósult meg. Ez kérdéseket és további átgondolást ébreszt olyan gyermekek esetében akiknek sikeres beilleszkedése,  a későbbi lemorzsolódás elkerülése, devianciák kialakulásának elmaradása társadalompolitikai kérdések sorozatát vonja maga után.. A pedagógiai vélemények megléte, tartalma, az óvónői megfigyelések, tapasztalatok szerepe ugyancsak jelentős. Ezek fajsúlyos alkalmazására az egyes gyermekek esetében nincs rátekintésünk, de fontosságuk, szerepük megkerülhetetlen. Az óvónői és a gyógypedagógiai/fejlesztőpedagógiai tevékenység szerepe mindenképpen megerősítést igényel úgy a visszamaradás évében, mint a beiskolázási javaslattétel esetében, különös tekintettel a hátrányos helyzetű gyermeknépességre.  (ad5. kérdés).

Válaszom készítésekor nem rendelkezem olyan információval, hogy az OH nem a végleges szakértői véleménybe foglaltakat vette figyelembe, de nem zárom ki ennek lehetőségét. A döntéshozók ismereteim szerint humánus megoldásokra törekedtek, (ad6. kérdés)

Egyedi problémák mindig az átlagostól eltérő esetekben fordulnak elő. Ebben például korábbi szülői álláspontok módosulása is közrejátszhat (pl. már elfogadott javaslat megváltoztatása miatt kialakult helyzet). Konkrét esetről nincs tudomásom (ad7. kérdés) A bírósági ítélkezési gyakorlatra szintén nincs rátekintésünk (ad8. kérdés)

Az érintett gyermekcsoporttal kapcsolatos vizsgálatok jelentős része a jogszabályok adta iskolaérettségre irányuló vizsgálatok elvégzésének lehetőségével a 2019-20-as tanév első félévében lezajlottak.  2020 márciusára csak azok a vizsgálatok kerülhettek, folytatódhattak, melyek esetén valami miatt a vizsgálat elhúzódott, illetve a szülői igény az óvodában maradásra, vagy beiskolázásra a jogszabályi határokon túl jelentkezett. A vírushelyzet miatti intézkedések 2020 március közepétől léptek életbe. Általánosan a fenntartók döntése alapján az alapvizsgálati tevékenység ettől az időponttól szünetelt, a felülvizsgálatok elvégzésére volt lehetőség, dokumentumelemzés alapján. 2020 június közepétől helyreállt a vizsgálati tevékenység. A szakértői bizottsági tevékenységre a vírushelyzet miatt országosan nincs információnk, de Budapesten például ismereteink szerint nem állt elő olyan helyzet, hogy a gyermekek vizsgálata ne történt volna meg a tavalyi tanévben. (ad9. kérdés).

Oktatási statisztikák alapján ismeretes, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók körében folyamatosan emelkedik az egyéni megsegítést igénylő tanulók száma. A legjelentősebb emelkedést az ún- egyéb pszichés fejlődési zavarként diagnosztizált gyermekek/tanulók alkotják. Az atipikus fejlődés jellemzői már az iskolába lépést megelőzően is észlelhetők.  Kutatási tapasztalatok alapján elmondható, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók jelzett csoportja és a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézség/btm tüneteit mutató tanulók között valójában minőségi és súlyosságbeli különbségek rajzolódnak ki. Ezek a verbalitás, a tanulás sikerességét erőteljesen befolyásoló emlékezeti tevékenység, a munkamemória, a nyelvi feldolgozás, a szólehívás és téri-vizuális feldolgozás területén jelennek meg  neurokognitív fejlődési zavarok, különböző viselkedészavarok formájában  a környezeti tényezők módosító hatásai mellett. A korai fejlesztés, az óvoda-iskola átmenet és az iskolába lépés kezdő szakasza döntő a későbbi sikeres iskolai pályafutás szempontjából, hogy megfelelő egyéni megsegítés, differenciált képességfejlesztés és tanítási módszerek mellett magasabb életkorban mindezek ne váljanak a mentális egészséget és a társadalmi beilleszkedést hátrányosan befolyásoló tényezőkké.    

Összességében elmondható, hogy a 6 évesek iskolakezdésével kapcsolatos jogszabályváltozás szakmai alapvetései helytállóak lehetnének, ha ez a nevelési-oktatási folyamat összehangolt, komplex reformjának elindításával, az óvoda-iskola átmenetre irányuló szakmai elgondolások áttekintésével, hatástanulmányok tapasztalatainak felhasználásával kezdődött volna.   A cél ugyanis az iskoláskorú gyermekek sikeres iskolakezdésének elősegítése. Ennek a soktényezős, jogszabályhoz kötött folyamatnak az elindításához ugyanakkor sem idő, sem koncepció nem állt rendelkezésre. Úgy tűnik, hogy a köznevelési rendszer szereplői, szakmai csoportjai elbeszélnek egymás mellett, a felmerülő problémákat évtizedek óta húzzuk magunk után.  A gyakorlati kivitelezés, a jogszabályok alkotta intézkedések bevezetése ebben a nagy horderejű kérdésben nem történt kellően átgondoltan és előre jósolhatóan további problémákat fog generálni. A jelen megoldás ugyanis a gyermekeket egy nem kellően felkészült rendszerbe kívánja behelyezni, melynek számos negatív következménye – minden jó szándék mellett! –   továbbra is fennáll. A szülői bizalom erőteljesen megingott az iskoláztatással összefüggő kedvezőtlen tapasztalatok, a sikeres egyéni életutak iránt támasztott elvárások alapján. .

A pedagógiai szakszolgálatokat jelentős kihívások érték a 2019/20-as tanévben az iskolaérettségi vizsgálatok, valamint a vírushelyzet miatti szakértői bizottsági vizsgálati korlátozások miatt. Fokozott kihívást jelentett az átmeneti jogszabályi környezet,, amelyet humán erőforrás átcsoportosítással tudta/igyekezett megoldani a pedagógiai szakszolgálat intézményrendszere. Ehhez a fenntartók lehetőségeik szerint segítséget nyújtottak.

Problémás ügyek mindig voltak és lesznek is. Ezek többnyire az általánostól eltérő esetekben jelentkeznek, de elemzésük minden szempontból fontos a jó színvonalú működésérdekében.  Az iskolaérettséggel kapcsolatos jogszabályi változások előre láthatóan ebben a tanévben is fokozott kihívást jelentenek majd. Kiemelendő a várható januári, kis időintervallumban történő tömeges kirendelések alapján történő szakértői vizsgálatok elvégzése, mely további egyeztetés nélkül nehezen látszik megoldhatónak, központi beavatkozásokra lenne szükség. (ad10. kérdés)

Végezetül hosszú pedagógiai-gyógypedagógiai pályafutásom személyes tapasztalatainak birtokában az alábbiakat is szeretném hozzáfűzni a fentiekben leírtakhoz:

  • fontos kérdés az óvodapedagógus, a  tanító,- és a gyógypedagógusképző felsőoktatás felkészülése, a hallgatók felkészítése az evvel összefüggő feladatokra, akár a képzésekbe beépülő speciális modulokon,akár a képzések korszerűsítésén keresztül; speciális tartalmú továbbképzések biztosítása és központi forrásból történő támogatása az óvoda-iskolaátmenet kérdésében,
  • a többszörös pedagógiai szakképzettséggel rendelkező óvodapedagógus-gyógypedagógus, tanító-gyógypedagógus, gyógypedagógia MA-gyógypedagógiai terápia szakirányon végzett kollégák tudástartalmának aktiválása, bevonása az ellátórendszerbe,
  • a már meglevő, kutatásokon is alapuló eredmények gyakorlatba történő integrálása: példaképpen említve: a DIFER program országos alkalmazása, az eredménymérések elemzése, a logopédiai ellátás 5-6 éves korúakra vonatkozó szűrési tapasztalatainak hasznosítása, szakmai együttműködések étesítése a preventív olvasástanítás céljából, a gyógypedagógiai/logopédiai és többségi pedagógiai ellátás integratív helyi együttműködésekre épülő reformja,
  • diagnosztikai eszköztár létrehozása, az eszköztár korszerűsítése és forrásbevonással történő bővítése, az iskolába lépés kritériumorientált feltételrendszerének megteremtése,
  • a 0-6 éves korúak megsegítését segítő szolgáltatások, működési modellek áttekintése, ezek körének bővítése, a feladatellátáshoz állami források bevonása,
  • pedagógiai attitűd változtatásának elősegítése:  a differenciáló pedagógia szemléletének és módszertanának megerősítése, jól működő nemzetközi modellek áttekintése és innoválása,
  • a szülői igények, attitüdök megismerésére irányuló ismeretszerzés fontosságának erősítése, a tanácsadói munka szerepének erősítése az óvoda-iskola világában,
  • a rugalmas iskolakezdés szemléletének további fenntartása, feltételeinek javítása, az atipikus fejlődésre, az iskolai mentálhigiénére vonatkozó korszerű tudástartalmak hasznosítása alapképzésekben, továbbképzésekben, a gyakorlati munkában
  • és végezetül a jogszabályi változással összefüggő tapasztalatok feldolgozása, országos közzététele, rövidebb és hosszabb távú cselekvési terv kidolgozása.

2020. szeptember 30.

Üdvözlettel:
Gereben Ferencné dr.sk.
a magyar Gyógypedagógusok egyesületének elnöke
gyógypedagógus, klinikai gyermekszakpszichológus, neuropszichológus
az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar ny. főiskolai tanára